Már így is sokan elvesztették a munkahelyüket, megélhetési forrásukat, a cégek, vállalkozások a bevételeiket biztosító megrendeléseket. A vírusra adott válaszként bevezetett intézkedések hatására a gazdaságon is végig fog futni egy durva sokkhullám. Ezt is már sokan megírták, sokféle elemzés, javaslat készült közgazdaságilag nálam sokkal képzettek billentyűzetéből.
Mindenkit sajnálok, aki eddig hónapról hónapra élve valaki másnak termelve a hasznot SZŰKÖSEN, de valahogy biztosítani tudta saját és családja megélhetését.Rajtuk muszáj segíteni, hogy ne kelljen elkeseredett, kétségbeesett emberek kétségbeesett,tragikus tetteivel szembesülnünk.
Azokat nem tudom sajnálni, akik a statisztikai átlagbér többszörösét elköltve élték eddig az életüket és most tartalék nélkül hirtelen hatalmas életszínvonal-csökkenést kénytelenek átélni. Nagy pofon, de talán ezután építenek valamilyen tartalékot.
"ÉLJ A LEHETŐSÉGEID ALATT"
Én ezt tanultam és igyekszem így éni. Nem nyomorgunk,amire valóban kell, arra általában van, de építjük a tartalékot, hónapról hónapra.Lehet, hogy túl óvatos vagyok, de most sokkal nyugodtabban nézek az elkövetkező időszak elé, mintha a lenne egy fotóalbumom egzotikus családi nyaralások képeivel kitömve.
Mindenkinek felelősséget kell vállalni saját magáért.Ha ezt az egyén az adott körülmények között tőle telhető módon maximálishoz közeli módon megtette és akkor is segítségre szorul, akkor kell a külső (állami vagy más) segítség.
Ez inkább a jövőre nézve kellene, hogy alapmegállapodás legyen. Nem azt mondom, hogy aki nem gondoskodott magáról pedig megtehette volna, az most egye meg a fotóalbumait. Rajtuk is segíteni kell, de nem lehet reális cél a korábbi életszínvonal fenntartása a közösből.
És akkor mit mondjon az, akinek mindig szűkös idők vannak? Sajnos sokan vannak ilyenek is, őket most tényleg meg jobban kell támogatni.
Az intézkedések azoknak segítenek, akinek van valami tartalékuk.Akinek nincs tartaléka és bevétele sem, azon nem sokat segít, hogy nem kell KATA-t fizetni, hitelt törleszteni. Ezzel legalább egy ideig megússza a mulasztásokból fakadó negatív következményeket, de nem tud enni adni a családjának.
Azt gondolom, hogy alapvetően az embereket kell megmenteni, nem a cégeket.
Cégek a kasszánál
Sorra lehet olvasni, hogy melyik érdekvédelmi szervezet, iparági szövetség stb. szeretné ha megmentenék a közösből. Az érv persze az, hogy munkahelyeket kell megmenteni. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy meg kellene vizsgálni, hogy aki most tartja a markát, az az elmúlt időszakban mennyi adót optimalizált el, mennyi osztalékot fizetett ki a tulajdonosoknak.
Tudom, hogy a kapitalizmusban a profit az szent és sérthetetlen, de talán nem csak akkor kéne tulajdonosnak lenni egy cégben, amikor jól megy a szekér és kifelé lehet pumpálni a pénzt, aztán amikor beteszik a küllők közé a botot, akkor szaladunk a gonosz államhoz, hogy segítsen, mert nem akarom az otthoni elsősegély-csomagot beáldozni. Az ugyanis egy rossz év lenne, ha nem tudnék kivenni a cégből 50 milliót, csak 15-öt.
A cégeket segíteni kell államilag támogatott hitelekkel, járulékterhek csökkentésével, elengedésével, de pénzt nem adnék kezükbe, mert elég bizonytalan, hogy az végül hova kerül.
Az is igaz, hogy ha nincs bevétel, akkor nem tudják fizetni az alkalmazottak bérét sem, de pont ezért nem a cégnek adnék pénzt, hanem az alkalmazottnak.Ha bevétel nincs és termelés sincs, akkor talán a költség is kevesebb.
A cinikus megközelítés az, hogy akinek megszűnik a munkaviszonya, 3 hónapig kaphat munkanélkülit, addig meg talán helyre áll a rend.Ha foglalkoztató cég meglesz még, akkor talán visszamehet oda dolgozni (ha szerencséje van, akkor a korábbi béréért).
Tudok olyan vállalkozásról is, amelyik bezárt, de az alkalmazottakat kifizette áprilisra is és nem küldött el senkit.
Nyugaton a helyzet ....
A nemzetközi színtérről a "kedvencem" az Adidas, ami ugyan hitel formájában, de állami segítséget vár, közben arra készül, hogy kb. 700 millió EUR osztalékot fizessen ki (209 millió részvényre,3.35 EUR/részvény), emellett bejelentette, hogy nem fizeti a bezárt üzleteinek a bérleti díját.Az utóbbitól végül visszakozott, és kifizette az áprilisi bérleti díjakat. És egyébként is van mit a tejbe aprítani. Értem én, hogy a profit a tulajoké, de azért mégis.
Persze van ellenpélda is.Remélhetőleg követőkre talál.
Egyelőre még sok cég a jól bevált régi mechanizmusok alapján védi az összegyűjtött profitot, amiből minél kevesebbet akar bedobni a köz javára, de a jelen helyzetben az államtól várja, hogy segítsen átvészelni a rázós szakaszt, mert garázsban parkoló luxusterepjárót nem akarja tönkretenni a rossz utakon, az csak autópályás suhanásra való.
Lazán kapcsolódó: az IMF és a Világbank vajon mikor fog hozzájárulni a válság leküzdéséhez hitelek átütemezésével, részbeni elengedésével?
